Előszó

Hiába lett rengeteg természetgyógyász az utóbbi időben, nagyon kis részük tud felmutatni komoly eredményeket.
Az ok egyszerű: egy hetes vagy hónapos tanfolyamon nem lehet elsajátítani sem az elméleti, sem a gyakorlati tudást. Tudom, mert én is így kezdtem, vagy húsz éve. Akkor, sem azért, mert gyógyítani volt szándékom. Az előző közel húsz évben intenzíven foglalkoztam a művészettel. Az akkoriban kiábrándítónak és értelmetlenek tűnő tapasztalatok után fordultam az ezotéria felé. Egyszerűen csak kerestem a válaszokat a miértre. Nagyon sokáig hiába. Beiratkoztam egy természetgyógyász tanfolyamra. Emlékszem az egyik hallgatót csak az érdekelte, mikor kapja meg az oklevelét, mert már működött a rendelője. Érdekes volt, hiszen tudás, tehetség és gyakorlat nélkül, úgymond „gyógyított” – mindenesetre megélt belőle. Sokszor tapasztaltam ehhez hasonlókat, ezért sem gondoltam a gyógyításra. Természetesen a családon belül – ha szükség volt rá –  alkalmaztam a tanultakat. Engem mindig az elméleti rész érdekelt.
A Miért, a Hogyan, az összefüggések.
Hiába, csak nem állt össze. Hiányzott valami. Nem volt egész.
Egyszer a feleségemtől kaptam egy könyvet. Emlékszem, nem örültem neki, de elolvastam. Mindig is sajátos felfogásom volt a dolgokról, sose tudtam és nem is akartam csatlakozni a nyájhoz. Így a nekik szánt agymosást sem tudtam elfogadni. Ennek ellenére ezt a könyvet elolvasás után felháborodva félredobtam.
A magyarság történetéről, a hivatalos „tudományos” társaságok tudománytalan dogmáinak ellenkezőjét állítani érdekes lehetőség, de ennél tovább menni, már meredek túlzásnak tűnt. Egy kis idő elteltével eszembe jutott, hogy Londonban különböző könyveket olvastam a magyarság eredetéről.  Másodszor is nekiláttam a könyvnek, most már összevetve az emigráció idején olvasott könyvekkel. A másodszori olvasás alatt megmagyarázhatatlan, csodálatos érzés uralkodott el rajtam. Amikor harmadszor is elolvastam, ez az érzés csak fokozódott, és tudtam jó nyomon járok. Ekkor kezdtem el intenzíven tanulmányozni a magyarság eredetét. A tanulmányok elmélyedése az ősvallás tanulmányozását eredményezte. És végre összeálltak a dolgok. Egész lett az Egész. Megtaláltam a válaszokat.

Nincs betegség – útmutatás van.

„Az ébredés keserűségét az öröm mámora követte” nálam is. Bár gondoltam az elkövetkező nehézségekre, de mégis, vagy talán épp ezért nekiláttam e könyvnek. Reménykedve, az összefüggések ismereteinek továbbadása széles tömegeknek, válaszokat és változásokat eredményez.
A sok szkeptikus, vagy hitetlen érdektelenségének oka többnyire az igazságok elhallgatása, a félremagyarázás, a hazugságok állami szinten történő terjesztése. A részigazságok felhasználása, a pillanatnyi érdek szerint történő magyarázata elősegíti a tudatlanság terjedését.  Az összefüggések ismerete és ismertetése helyett a részletek ismeretében való elmélyülés a „tudomány” jelen iránya. És csak az kap publicitás, ami a hatalom érdekeinek a szolgálatában áll. A hosszú generációk alatt megtapasztalt tudás egyre inkább a feledés vagy a babona világába merül. Amíg a babonákat hamar feledjük, az elterjed tudományos dogmákat nagyon nehezen váltják fel az újabb ismeretek.
Időben visszafelé haladva az összefüggések fokozódó ismerete a jellemző. Tudták azt amit ma már egyre kevésbé tudnak, tartanak fontosnak:

„Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van…”

Hernész Triszmegisztosz



A következő oldalt csak regisztrált felhasználók tekinthetik meg!

Folytatás